Rowling kisasszony vagy inkább fiatalasszony állítólag munkanélküliként utazott a vonaton, amikor is megfogant benne egy regény gondolata. Mentségére szolgáljon, bármennyire is elesett volt, ellenállt a kísértésnek, hogy saját mostoha sorsát panaszolja el a világnak. Valami egészen mást írt, és így született az első Harry Potter könyv. Ma ez az asszony gazdagabb, mint az angol királynő, és talán – szerte a világban – ismertebb is. Az élettörténete olyan, mint egy mese. De hát a könyvek, amik zsúfolásig megtöltik a világ üzleteit, azok nem mesék?

- Nem tudom, van-e a Harry Potter kiadványoknál nagyobb könyvsiker ma a könyvpiacon. Úgy tudom, hogy a most nemrégiben megjelent ötödik kötettel már az egymillió példány körül járnak. Mi a titka ennek a nagy érdeklődésnek? - Ha jól emlékszem, több mint 200 országban jelent meg, és 52 nyelven a Harry Potter sorozat – mondja Balázs István, a mű magyarországi kiadója. - Tulajdonképpen lehet azt valahogy mérni, hogy nálunk, magyaroknál milyen forró a siker, mondjuk az amerikai, az angol, vagy teszem azt a kínai kiadást tekintve? - Kicsit válaszolt is a kérdésre, hogy ennyire távol eső kultúrákat említett, mint az amerikai, meg a kínai, mert érdekes módon, valamit a szerző nagyon eltalált, mert függetlenül attól, hogy milyen kultúráról van szó, siker Harry Potter. Például hallottam, hogy Isztambulban a negyedik kötet megjelenésekor egy vállalkozó kibérelt egy üzlethelyiséget és csak Harry Potter könyvet árult benne. De ugyanúgy siker Japánban is, és ugyanúgy siker, ahogy mondta, Kínában is, és ugyanúgy siker nálunk is. Ezt az eladott példányszámok is bizonyítják, vagy az a tény, hogy körülbelül negyven rajongói weboldal van a magyar weben. - De hát tulajdonképpen a jó és a rossz harcát, egy kisfiú és egy lassan-lassan felserdülő fiú küzdelmét ha nézzük – mi ebben olyan vonzó, mi különbözteti meg a többi mesétől? - Sok összetevője van, nagyon komplex, nagyon gazdag szövetű a történet. Ahogy mondta is, egy kisfiúról van szó a sorozatban, aki elindul a varázsló karrierjén, tizenegy évesen, és tizenhét évesen búcsúzunk majd el tőle a hetedik kötetben. Minden egyes könyv egy-egy évvel később játszódik, egy-egy későbbi év iskolaévét követi nyomon a Roxfort boszorkány- és varázslóképző iskolában. Hasonló könyvek valóban születtek már. Egy mesekutató, Boldizsár Ildikó azt írta, hogy ez a gyerekirodalom első igazi akció regénye. Ez nagyon fontos tényező, mert a vizuális kultúrán nevelkedett gyerekek megszokták a rövid vágásokat, a gyors effekteket. - Az akciófilmek analógiájára? - Igen, lehet mondani. Itt minden szakaszban történik valami. Vagy ha nem, akkor egy jó geg, vagy valami humoros fordulat jön. Ezt az utóbbit nagyon kiemelném, mert az egyik erőssége a könyvnek a humor. Másik erőssége, amiről ritkán beszélnek, az, hogy ez a könyv empátiára is nevel, a másik ember helyzetébe való beleérző képességre. Nagyon sok olyan momentum van a könyvben, ami ezt erősíti. - Pedig a nyelvezete talán nem is túl bonyolult. Vagy éppen ez a vonzó benne, hogy viszonylag egyszerű kifejezéseket használ, mindenki számára könnyen megérthető, kisebb műveltséganyaggal is követhető szóanyagra épít? - Nagyon fontos tényezője a sikernek, azt hiszem, hogy könnyen olvasható, és ennek is köszönhető, hogy a Harry Potter sorozat megjelenése után a gyerek- és ifjúsági irodalom egy egész reneszánszt él át, itt Magyarországon is. Korábban néhány százalékos volt az egész magyar könyvkereskedelemben a gyerek-, ifjúsági könyvek aránya. Nyilván belejátszik a nagypéldányszámú Harry Potter is, de most olyan 10 százalék körüli, és ebben nagyon sok más könyvnek a kelendősége is benne van, ugyanis a gyerekek Harry Potternek köszönhetően, nagyon sokan megtanulnak egyszerűen olvasni, és elhiszik magukról, hogy ők igenis ki tudnak egy könyvet olvasni, és önbizalomra tesznek szert. Megtapasztalják azt, hogy az olvasott szöveg is adhat élményt, egy másfajta érdekes élményt a vizuális élményekhez képest. - Az írója J. K. Rowling, bizonyára egy ilyen Harryhez hasonló kamasz mamája. Jól sejtem? - Ez nem egészen igaz. Ma már ugyan kamaszodik a kislánya, de amikor a sorozatot elkezdte írni, akkor még kicsi volt. Érdekes egyéniség, én találkoztam vele. Egy zárkózott, szerepelni nem szerető valaki. Csinos, de olyasvalaki, aki erre nem sokat ad, nem nagyon törődik vele, igazi alkotó ember. Hadd mondjam el róla, hogy valamelyik interjúban, amikor azt kérdezték, hogy miért kellett ilyen hosszú könyvet írni gyerekeknek, hogy fognak ezzel megbirkózni, meg talán egy-két részlet nem sötét-e, ő azt válaszolta, hogy ő ezt nem gyerekeknek, nem felnőtteknek írja, hanem magának. Ilyen ember.